Barátság Írta: Császár Péter Diákújság 538 Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kislány. Rebeka volt a neve. Nem volt egy barátja sem. Várta, hogy kezdődjön az iskola, azt remélve, hogy lesznek barátai. Első nap elesett az iskolaudvaron, és ott sírt a pálya közepén. - Szegény! – mondták a többiek, de egyikük sem ment segíteni neki. Aztán jött egy lány, aki más volt, mint a többiek, mert ő segített Rebekának. Első pillanatban tudta, hogy ő lesz a barátja. Úgy is lett. - Hogy hívnak? – kérdezte Rebeka. - Sári vagyok, és te? - Rebeka. - Ne sírj! Gyere, játszunk valamit! - Nincs kedvem. - Akkor beszélgessünk? - Jó. – mondta Rebeka. Következő napon az udvaron játszottak, amikor megszólalt Rebeka. - Eljöhetsz hozzánk! - Az jó lenne, de nem engedi anya. - Biztos? - Biztos. - Pedig holnap lesz a bulim. - Milyen bulid? - A szülinapi bulim. Azért gondoltam, hogy eljössz, mert te vagy az egyetlen barátom. - Persze, hogy ott leszek! - De nem engedi anyukád. - Majd csak engedi. Ott leszek! Kész az ajándéka. Már tudom is, hogy mit kap! Örülni fog neki! Egy életre szóló barátot kap. Egy kutyust, és egy barátsággyűrűt. Másnap ment a buliba, átadta az ajándékot. Nagyon örült Rebeka. Nem csak az ajándéknak, hanem Sárinak és a kutyusnak is. Átölelte Sárit, majd a kutyushoz fordult: - A neved Folti. – és rárakta a nyakörvet. Csak Sári volt a bulin. Ám egyszer szomorú hírt kapott Rebeka. Sáriék elköltöznek. Rebeka szeme könnybe lábadt. Nem akartak elválni egymástól, de a barátságuk örökre elveszett, elköltöztek Sáriék. Csak Folti maradt, felvette a gyűrűt, amit Sáritól kapott. És nem feledte első barátját. Másnap kimentek a vidámparkba, hogy Rebekának jobb kedve legyen, de csak rosszabb lett. Hiányzott neki Sári! Sári sem volt boldog. Új, szép, modern házuk volt, de hiányzott barátnője. Sári próbálta megkérni anyukáját, hogy költözzenek vissza. Végül visszaköltöztek. Nagyon boldogok voltak Sáriék, és Rebeka is. Sőt, Folti is! Soha nem váltak el agymástól. Kartali Nóra 3.B
