Hátizsákkal a Föld körül Írta: Császár Péter Diákújság 533 Mióta az eszemet tudom, folyamatosan utazok. A kultúra, a színek, az illatok, az ízek, a fények, a hangulat és legfőképpen az emberek miatt. Az egyik legelragadóbb, amikor mosolyogni látom az embereket. Álomszép helyeken jártam már, köztük van London, Isztambul és Róma is. Magyarország számos pontján voltunk már a szüleimmel, az utazás az igazi kikapcsolódás a számomra. Valahányszor egy új, aprócska szeglettel többet vélek felfedezni a világból, kicsit magam is több vagyok, legalábbis többnek érzem magam. A szüleim kezdettől fogva úgy neveltek, hogy mindenben találjam meg a szépet. A legkisebb faluban, a leghatalmasabb nagyvárosban. A lélegzetelállító erdő- és hegyvidéken keresztül, a folyton buzgó és mozgásban lévő világvárosokig mindenben. Az a legérdekesebb számomra, hogy mennyivel másabb országonként, városonként és néha még utcánként is az emberek kapcsolata. Amikor csak tehetem, igyekszem odafigyelni arra, hogy a jelenben élhessek és esetleg egy kedves szóval feldobjam valaki napját, mert az utazások során lehet, sőt szinte biztosan nem találkozunk többet. Két okból kifolyólag is borzasztóan szerencsésnek érzem magam, ugyanis beszélek egy nyelvet, amit a Földön, nagyjából mindenhol beszélnek. A barangolás iránti szenvedélyem pedig már 3-5 éves koromra kiforrott, a szüleimmel ekkorra már jártam Bécsben, Horvátországban és Erdélyben is. Az utazás az életem, szeretnék még több lehetőséget kapni arra, hogy megismerhessek kultúrákat, és közben egy kicsit jobban megérthessem a világot. Szatmári Szonja
