Bringás vándortábor 2022.

A 15 diák a régió túrakísérője, Kovács Tamás vezetésével, Hegedűs Szilvia és Rapavi Róbert táborvezetők, Szabó Ildikó, Csíkné Torday Hargitta és Csehó-Kovácsné Sörös Vivien tanító nénik kíséretével 6 nap alatt 260 km-t kerékpározott.

Köszönet a felnőtteknek a szervezésért, kíséretért, a biztonság megteremtéséért!

(A tábor célja a hazai tájakon történő kerékpározás népszerűsítse, a diákok eljuttatása olyan helyekre, amelyeket nem biztos, hogy családjukkal úticélként választanának, pedig sok érdekes látnivalót kínálnak.)

 

A Felső-Tisza-vidék hangulatos kis falvai között tekergő túraútvonalunk a középkori templomok földjén vezetett. Ezek a kis falusi református templomok festett fakazettás mennyezetükkel, a fehér mészréteg alól kimentett évszázados freskóikkal igazi ékszerdobozok. Nem elhanyagolható szempont a megtekintéskor az sem, hogy jó volt betérni mindegyik hűs falai közé a kánikulában.

Fehérgyarmatról indulva kisforgalmú utakon és főleg töltéseken kerekeztünk, amelyekről csodás látvány terült elénk. Egyik oldalon az ártér fái mögött a Tisza kanyargott, másik oldalon a szatmár-beregi alma- és szilvaültetvények, a zöldellő réteken szabályos rendben pihenő szénagurigák és a pici kis falvak a közepükből messziről kimagasló templomtornyukkal feledtették velünk a napi 40-50 km-es tekerés fáradalmait.

Gyakran megálltunk a kutak vizével lelocsolni magunkat és megnéztük a program által felkínált látnivalókat is.  Cégénydányádon a Kölcsey-Kende Kastélyban bepillantást nyerhettünk a főurak életébe.

A Túristvándi vízimalmot beindították a kedvünkért. A Tarpai szárazmalomban lovak híján mi magunk hajtottuk körbe a hatalmas kereket.

Ott, hol a kis Túr folyik a Tiszába egy bukógáton át, sajnos a Túr alacsony vize miatt most nem tudtunk a vízesésben gyönyörködni és hűsölni.

Tiszacsécsén megnézhettük, hogyan élt Móricz Zsigmond. Itt ettük ebédre a világ legfinomabb kenyérlángosát is!

 Egyedi látványosság Szatmárcsekén a több mint hatszáz, robosztus tölgyfából faragott, csónak alakú fejfáiról híres temető, ahol Kölcsey Ferenc síremléke is megtekinthető.

Nagyar falu szélén megpihentünk egy ligetben a Petőfi-fa árnyékában.

Feltekertünk a tarpai Nagy-hegyre, a romvulkán maradványainak tetejéről szép látványt nyújtottak a szomszédos Ukrajna távoli hegyei. A hegyen dézsmáltunk a vadcseresznyefák gyümölcséből.

Sétahajóztunk a Tiszán, nagyon érdekes látvány volt, hogy szemmel láthatóan más színű a víz ott, ahol a Szamos belefolyik. Mintha megrendezték volna, éppen akkor dőlt ki hatalmas recsegéssel a partról a víz felé egy nagy fa, amikor (szerencsére) a folyó közepén elhaladtunk mellette. Igencsak meglepődött mindenki…

A Bodrogközi Múzeumportán a 100 éves paraszti berendezésű szobák mellett egy igazi retro kiállítás is nyílt, ahol a szüleik, nagyszüleik gyerekkorának tárgyaival ismerkedhettek a gyerekek.

Strandoltunk a Tiszában több helyen, kristálytiszta volt a víz és esténként nagyon jó meleg.

Kezdettől fogva egy igazi összetartó csapatként tekertünk, a 3. napon az 50 km letekerése után egy órát kosaraztak a gyerekek Hargi és Vivi nénivel. Este még mindig bírták erővel, a partról versenyt rohantak be a vízbe a bójákig.

Szuper élmény volt, a napról napra forrósodó idő ellenére is nagyon jó erőnléttel és tempóval haladtunk az utolsó napi célig, Kisvárdáig.